Amikor a háború újrahasznosítást szül

2009-ben Sabiha Abu Rahmannak izraeli katonák megölték a fiát, Bassemet. Az anyának szembesülnie kellett a történtekkel, azzal, hogy a fia nélkül kell élnie. Ekkor a gyönyörű kertjében újrahasznosított könnygáz gránátokat helyezett el, mely csökkentette fájdalmát. Ily módon a gránát kert segít a palesztin anyának a továbblépésben.
Az izraeliek és a palesztinok minden héten összecsapnak a frontvonalon egy palesztin városban, Bil’inben, mely nagyjából 7 km-re található Ramallahtól. Néha ezek az események tragédiába torkollanak, mint ahogyan 2009-ben is történt, amikor könnygáz gránát csapódott be a 30 éves Bassem mellkasába, aki később belehalt a sérüléseibe. Nem csupán ő sérült meg, más alkalommal egy amerikai fejét érte csapás, aki éveket töltött a felépüléssel.

Az a szemét, mely a konfliktusok után marad – elhasznált könnygáz gránátok és egyéb használt fegyverek – mindenütt megtalálható, közölte mindezt egy fényképész, Ryan Rodrick Beiler. Az aktivisták ahelyett, hogy hagynák elhatalmasodni a környezetszennyezést, összegyűjtik a szemétnek minősülő használt gránátokat, melyeket Bassem gyászoló anyja kreatívan felhasznál.

Nem ez az első példa arra, hogy a romokból művészet virágozzon, hiszen egy líbiai művész fegyverekből készít szobrokat, valamint Pedro Reyes szintén fegyvereket használt mechanikus orgonája elkészítésekor. Ehhez hasonló módon Sabiha virágokat ültet üres gránátok hüvelyébe. Ezzel a kerttel az ellenállást igyekszik demonstrálni az agybénító, soha véget nem érő vita ellen, amely a két nép között már hosszú ideje folyik.
Néhány gránát sorokban ültetve tüntet a kényszermegoldás szülte ágyásban, míg a többi rövid kötélre van felakasztva, mint a karácsonyfa tüskés dekorációja. A kert közepén Bassem anyja egy fotót helyezett el fiáról, amelyet könnygáz gránátok vázába illesztett.

A helyiek is érzékelik, hogy az erőszak minden oldalról több tragédiát fog okozni, ha az illetékesek nem lépnek fel ellene. Ennek ellenére mindig örülnek, ha láthatják a régión belül az újrahasznosítás kezdeményezésének felemelkedését, mert ez azt jelzi, hogy az emberek olyan mindennapos dolgokra, mint a pusztító fegyverek, teljesen új szemmel is tudnak tekinteni.

Ez a különös újrahasznosítási projekt új színt visz az egyébként szürke, háborús övezetbe kényszerült emberek életébe. Reméljük, mindez pozitív módon hozzájárul a frontvonal mindkét oldalának gyógyulásához.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.