A nyári nagy melegben a föld felszíne könnyen kiszárad, így a kiskerteket – akár városi közösségi kertekről beszélünk, akár kertes házban, tanyán – a kiszáradás veszélye fenyegeti. De nem csak ez az egyetlen oka annak, hogy érdemes a napjainkban újra lendületet kapó talajtakarási módszerek egyikét kipróbálni.

Talajtakarók

Talajtakarásra szerves és szervetlen anyagokat is használhatunk. Aki természetközelibb szemléletű, nagyobb örömmel fogja választani a mulcsot (vörösfenyő kéreg), a kaszált szénát, a szalmát vagy a törkölyt (kipréselt szőlőszemek). Olyan helyeken, ahol fontos, hogy a talajtakaró gyorsan és könnyen kezelhető legyen, mindig ugyanúgy viselkedjen és a tárolása se legyen nehézkes, gyakran használnak műanyag fóliát vagy hálót a talajerózió megelőzésére és a gyomnövekedés gátlására.

Hogy működik a talajtakarás?

A talajtakarás művelete sokban hasonlít ahhoz, amikor a fa télen elhullajtja a leveleit és azok szerves, de élettelen anyagként borítják be a földet a töve körül. A talajtakarásos gazdálkodás hasonlóképpen működik és hasonló előnyökre is számít, mint a fa a levéltakarótól.

A talajrétegre terített vagy a felső réteggel elkevert talajtakaró folyamatosan bomlik, így szerves anyagot juttat a talajba. Gátolja a föld nedvességtartalmának elpárolgását, lazítja szerkezetét, így lehetővé teszi, hogy a növények finomgyökérzete nagyobbra nőjön, javítva ezzel a tápanyagellátást. Olyan helyen ahol nem, vagy csak korlátozott számban van lehetőség a locsolásra, segít a növényeknek átvészelni a nehezebb időszakokat.

Az öntözés a kiskerti növényeknek amúgy se mindig szerencsés. Ha nem tudunk elég sok vízzel öntözni, akkor a talajnak csak a fölső rétegét nedvesítjük át, így arra késztetjük a növényt, hogy a talajszint közelében fejlessze a gyökérzetét. Ez sérülékennyé teszi a növényt és rontja a tápanyagellátását is, hiszen a gyökerét tápanyag után mélyre eresztő példányokat se a szél nem tudja kidöntetni, se nem kell félni attól, ha pár napig szünetel az öntözés.

A talajtakarás serkenti a talajéletet is, hiszen alatta védettebben munkálkodhatnak a giliszták és más, a talajt előkészítő élőlények. Ezt említhetjük a hátrányaként is, hiszen olyan kisállatok, rágcsálók is otthonra lelhetnek benne, akikre nincs szükség. Megfigyelések szerint, ha diólevelet keverünk a talajtakaró közé, az elriasztja a nem kívánt vendégeket.

Folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.